Kötéltánc

  Már csak két nap, és beköszönt a szeptember, aranyló falevelekkel, időzített bombaszerű pocsolyákkal, csípős reggelekkel, no, meg az utolsó nagycsoportos évvel a Kicsinek, hiszen jövőre iskolás lesz. Elvileg idén is mehetett volna a kora okán, de kisebb-nagyobb megkésettségei miatt még márciusban iskolaérettségi vizsgálatot javasoltak számára, amely eredményeképpen egy roppant körültekintő és határozott szakvéleménnyel és… Tovább »

  A múlt héten kicsit depi volt és rosszkedv és befordulás, pedig nyár van, fény, meleg, és látszólag minden tökéletes, mégis vannak időszakok, amikor a legnagyobb hepi közepén is fekete pontnak érzem magam egy pillanatra. – Nyilván veled is előfordul olykor, ha fáradt vagy, hogy belecsúsznál egy rosszkedvű időszakba. De mi van, ha nem teheted… Tovább »

  Először is iszonyat jól esett a múltkori, elég borús kedvű bejegyzés után a sokféle kommentet olvasni, nők és férfiak válaszait, megéléseit is, többféle fórumon és formában. Persze, attól, hogy van egy rossz nap vagy nehezebb hét az életben, még nem szűnik meg a jókedvem, bár kétségtelen, hogy kicsit nehezebb őszintén mosolyogni és hitelesen, nemcsak… Tovább »

Az önérzetem meg én. Már megint. Kicsit hadilábon állunk egymással. Már megint. Mert van ám nekem, baromi nagy, szépen fejlett önérzetem, egyenes gerincem, öntudatom, meg minden ilyen hasznos kellékem az élethez – csak éppen, valószínűleg, amikor a legfontosabb lenne, akkor csak úgy, elhajítom a francba, lehető legmesszebbre, gondolván, hogy úgyis csak zavar, szűk lesz miatta… Tovább »

  Eltelt lassan fél év egyedül. Nyilván az is hozza ezt a mai számvetést, hogy kedves barátnőm, É. halála a gyorsan illanó létre hívja fel a figyelmemet, és arra, hogy ha már ennyire kitaláltam, hogy nekem jó így egyedül, akkor találjam ki végre, hogy miért ennyire rossz… Furcsán gyorsan elrepült  különben ez a hat hónap… Tovább »

  Nyár van. Nyár van, fiatalok vagyunk, életerősek, szabira megyünk, élünk, tervezünk. Nyár van, és felfoghatatlan a gondtalan, gyorsan pörgő, élményekben dúskáló napok között, hogy É. meghalt. Nyár van, süt a nap, és ő olyan erős volt. Mi a büdös francért nem szakad össze a világ ilyenkor? Miért nem történik valami…? Valami…?!! Amitől érezném, hogy… Tovább »

Izgalmas élményem volt a múlt héten: babás-mamás, hordozókendős, gyerekes kiránduláson vettünk részt a Kicsivel, amely sok-sok izgalomban bővelkedett, de talán egyik legjobb húzása az volt, hogy az árnyas fák és a “hegyek” hűsebb klímája picit megvédett minket a városban tomboló hőségtől. De mi történik, ha elfáradnak a gyerekek? Mi történik, ha két kislány helyett már… Tovább »

    Ismered a sztorit, amikor egy csaj bemegy az Ikeába, hogy vegyen két dolgot, és úgy távozik, hogy tényleg csak azt a két cuccot vette meg…? Hát, ez az – én sem…! De büszke lehetsz rám, mert egészen nagy önuralomról tettem tanúbizonyságot! Szóval, az úgy történt, hogy közelgett Anyukám születésnapja, és mint rendesen, idén… Tovább »

  Te is imádod, nem? Ahogy gyakorlatilag vízszintesen esik ez a kis szemetelő szutyok, ami olyan, akár a permet: ernyőt nem éri meg felhúzni miatta, cserébe viszont 10 perc alatt csatak vizes leszel tőle. A gyerekek izzadnak az esőkabát alatt, a szemüvegesek az életükért küzdenek, a kóbor macskák válogatott szitkokat szórnak a világra, a rolleresek… Tovább »

  Elfáradtam. Hosszú volt ez a közel két hét a Kicsi nélkül. Persze, rengeteg programmal, teendővel elfoglaltam magam, mégis a végére már szinte büntetésnek éreztem ezt a “szabadságot”. Ráadásul negyven fok este is, tapad rám a lenge ruha, a hajam, a város pora, a villamoson utazó emberek parfümje-szaga-lehelete. Esőerdő a belváros közepén.  Hazafelé utazom a… Tovább »