“Hogy milyen az élet, azt kérdezed?” – vonta fel a szemöldökét a nagyim, amikor még 17 évesen megkérdeztem tőle, hogy szerinte randizhatok-e a sráccal, vagy kitekerik anyámék a nyakamat. Azt mondta, hogy nem tudja, de ha érdemesnek érzem rá, akkor ismerjem meg és majd meglátom. “De mégis mire figyeljek, mire számítsak…?” – “Mindig készülj fel a legrosszabbra, de számíts a legjobbra.” – “Fiúnál is?” – “Ott aztán kiváltképp!” – kacsintott rám a mama. Akkor még ez nekem egy kicsit kínai volt, nem értettem.
A fiúból aztán a Kicsi apja lett, belőlem meg idővel a Kicsi apjának exe, és egy ideje barátaim kapcsolatainak szemlélője, botcsinálta szakértője, akihez egyre többen fordulnak tanácsért.
Egy barátnőm éppen közepesen friss kapcsolata fordulópontján van: erős érzelem, de összeköltözés előtt még egy utolsó berezelés megengedett. Agyalás, kombinálás, izgulás… “Szerinted, hogy csináljam, hogy jó legyen? Hogy ne hagyjon el…? És hogy én se hagyjam el…?” – kérdezi nagy szemekkel a végső és egyetemes válasz után kutatva.
Hát, fogalmam sincs… Egyáltalán van olyan, akit tuti nem hagynak el? És van olyan, aki ezzel szemben elhagyásra hajlamos géneket hordoz…? Elgondolkodtam, hogy kikről kaptam hírt az elmúlt 4-5 évben, kiket hagytak el, hátha a közvetlen környezetem tapasztalatai alapján tudok majd választ adni barátnőmnek.
Elhagyták, aki szép volt, mert féltékeny volt a férj és kisebbrendűségi érzéssel küzdött csodaszép felesége mellett.
Elhagyták, aki ronda volt/lett, mert ugyan ki piszkálná meg akár bottal is, pláne ki venné feleségül.
Elhagyták az értelmiségi, okos, képzett, talpraesettet, mert minek tudja mindenre a választ, mit okoskodik, mellette hogy legyen így férfi a férfi?
Elhagyták a butust, mert tájékozatlan, gyermekes, éretlen.
Elhagyták a kövéret, mert két gyerek után nem tudott lefogyni, és amúgy is milyen igénytelen már, csak zsír és háj.
Elhagyták a soványat, mert elöl deszka, hátul léc, mit fogjon rajta a férje, csak magát ölelgeti.
Elhagyták azt, aki a gyerekek után dolgozni ment, mert karrierista pics@.
Elhagyták, aki a gyerekek után otthon maradt, mert kitartott aranyásó.
Elhagyták, akinek a szülei segítették a fiatalokat, mert minek ugatnak bele az ősök, csak rájuk telepszenek.
Elhagyták, akit nem segített senki a családból, mert nem igaz, hogy semmivel nem tudnak beszállni “induláskor”.
Elhagyták, aki lepedőakrobata volt, mert biztos kevés neki, amit a férje/felesége nyújt, tuti, hogy ilyen szenvedélyes ember csak félrelépni tud.
Elhagyták, aki visszafogott és szende, mert nem elég tüzes, nem elég szexi, nem elég… mittudoménmi…
Hagytak el szőkét, barnát, vöröset, kopaszt. Hagytak el öreget, fiatalt, ráncost, felvarrtat, kivarrtat, műmellűt, műhajút, műfogút, fogatlant, szelíd és haragos házisárkányt és papucsot is.
Hagytak el gazdagot, mikor még többre vitte, hagytak el csórót, habár összeszedte magát, hagytak el törekvőt, kreatívat, lelkeset, hagytak el depit, szomorút, befordultat, beteget.
Hagytak el gyerekeset, mert miért jött ilyen korán a baba, de hagytak el gyermektelent is, mert miért nem jött még a csemete…?
Hagytak el közös munka végett valakit, mert egymás agyára mentek, és hagytak el túl sok munka miatt is, mert alig találkoztak.
Az én kedvencemet a Kicsi apja produkálta: neki az volt a kifogása, hogy nem volt testvérem, míg a kedves újonnan beköltözött asszonykának három is van, ő aztán tudja, hogy milyen nagy családban élni, míg én egyke voltam. Hát, nem tudom, hogy ez miért 12 év után lett eget rengető probléma, nyilván nem ezen bukott ki végül a dolog, de azért, látod, vannak meglepetések az életben… Mama is megmondta már idejében…
Próbáltam az összes általam ismert történet alapján mintát keresni, strigulázni, átlagot vonni, párhuzamokat állítani – barátnőmért, magamért, és azért is, hogy ha egyszer a Kicsi is megkérdezi ugyanezt, riadt, nagy szemekkel, akkor kicsit értelmesebbet is tudjak mondani azoknál a bölcsességeknél, amelyeket ezerszám olvasgatunk a neten.
Egyetlen tanács közelítette meg a Mamám intelmét, ezt pedig Pál Feritől hallottam nemrég. Ő nem azt mondja el, hogy mit tegyél, hanem azt, hogy mit NE tegyél. A következő három dolog közül mindig maximum csak egy legyen egy időben terítéken a család életében:
1. a pároddal mindketten napi 10 órát vagy többet dolgoztok
2. gyerekvállalás
3. építkezés/felújítás.
Ezek közül egy-egy mellett nagy eséllyel kiállja a próbát a kapcsolat, de kettő már erősen megingatja az alapokat, mindhárom pedig valódi katasztrófa lehet, és bármennyire is egymásnak vagytok teremtve, nem biztos, hogy lesz visszaút.
A Kicsi születésekor a házfelújítás felénél tartottunk, és amikor a Kicsi egy éves lett, vissza kellett mennem dolgozni.
De, persze, az is szempont, hogy nem volt tesóm…
* * * * * * * * *
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! Kövesd a blog Facebook-oldalát minden nap, hogy az első között értesülj a friss posztokról!
Amennyiben kérdésed vagy véleményed van a cikkről, kérlek, oszd meg velem, kíváncsi vagyok a tapasztalataidra, a történetedre!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: