Engedd meg az idei nyárnak, hogy tökéletes legyen!

Nemrég Astrid blogján vendégeskedtem, nagy örömmel és fiatal blogként igazán büszkén tettem eleget a kedves meghívásnak! A nyárról, a nyár hangulatáról, érzéseiről, és a hozzájuk kapcsolódó elvárásainkról írtam.

“A sok tizenöt-húszfokos reggel, és az esős, borongós hetek után végre berobbant a nyár, kánikulával, napfénnyel, energiával becsobbant az életünkbe, és kellemes melegével körbesimogat, visszaidézve kamaszkorok szerelmeit, fiatal felnőttkorunk kósza kalandjait, amelyek újra és újra visszahívják azt az érzést – azt a mindent elsöprő, mindenen átgázolni kívánó szerelmet, amelyet csak a perzselő nyári nap képes életre hívni és a forró éjszakák után a másnap ismét felkelő, éles napfény világossága tud kissé lehiggasztani… Csak azért, hogy utána egy átbulizott éjszaka, egy nyaralás, egy szabad hét ismét felszítsa a tüzet.

Minden nyártól ezt várjuk, minden nyárnak ezt tesszük kötelezővé. Ha szingliként talál ránk a július, akkor elvárjuk, hogy a két hét múlva induló nyaralásunkra menetrend szerint érkezzen meg Ő, Mr. Nyári Kaland, aki elvarázsol, elbódít, meghódít, és úgy ölel… másról nem is beszélve… mintha soha még nőt nem tartott volna a karjában. Az első erre alkalmas férfira ki is rójuk ezt a szerepet, függetlenül attól, hogy mit jeleznek a szenzoraink, hogy mennyire tűnik megbízhatatlannak, mennyire illenénk össze a hétköznapokban, és egyáltalán: hogy akarnánk-e éppen tartós párkapcsolatban élni. Eltelik a szabi, az a varázslatos néhány hét, elmúlnak a fülledt nyári napok, ritkulnak a találkozások, és néhány hét vagy hónap múlva koppanunk.”

– S hogy mit gondolok, mi lehet a megoldás…? Kattints ide, és megtudod!