Köszönet a hónap végén

Ez most egy aprócska bejegyzés lesz, semmi sallang, semmi nagy gondolat… És mégis…

Eltelt ez az egy hónap, lejárt az Instagram kihívás, elkészült mind a 31 bejegyzés – ez itt az utolsó eleme, hogy teljes legyen a lista, a kézírásom.

Bevallom, azt hittem, nem sikerül. Azt hittem, feladom. Volt, hogy egy témáról két napig sem jutott eszembe semmi. És akkor ők, a bloggertársak hatalmas szeretettel, sok ötlettel inspiráltak, hogy végig tudjam vinni, amit elterveztem. Soha nem írtam még 31 napon keresztül minden egyes nap. De látom, hogy lehet. Edzésbe került az agyam, az ihletforrás aktív, jönnek a saját stílusomra jellemző fordulatok, és ez jó.

Jó, mert valójában ez a hónap, és ennek a kihívásnak a vége nem befejezése, hanem kezdete valaminek. Mint minden az életben, ami akár jó, akár rossz, úgy ez az egy hónap is elmúlt, de több lettem általa, utána. Most, hogy lelkem és agyam első napos izomlázain túl vagyok, és megizmosodtam a napi írásra, már igényem is van rá, és új, még nagyobb ötletek születnek, formálódnak napról napra. Olyan izgalmas! Tartsatok velem továbbra is – kötéltáncoljunk együtt át a mindennapok vékony fonalán!

Köszönöm, tehát a KissEmese blog, a PinkAnyu blog, az Astrid – Én is a Vénuszról jöttem blog, a Kapcsolathekker blog és végül, de az elmúlt két nap után elsősorban a Life in Motion blog szerzőinek a sok támogatást. És óriási köszönet újdonsült barátnőmnek, akit itt most nem nevezek nevén, de ő tudja, hogy róla van szó, hogy olyan sok bejegyzéshez adott inspirációt – a legnehezebbekhez. Tudom, hogy ahogyan olvasta, ő ugyanazt érezte, mint amit én akkor, amikor írtam. Egy az egyben ugyanazt, hiszen olyan hasonló a mi történetünk.

Nem akarom túltolni… A legfontosabbat itt küldöm nektek, szeretettel!