Biztos neked is van kedvenc bögréd… Amibe pont annyi kávé vagy tea fér, pont úgy áll a kezedben, éppen olyan a színe, amilyen neked tetszik. Csak úgy rád talált ez a bögre, és te is rá, és óvod, vigyázod, mert éppen azt a nyugalmat és otthon-érzést adja, amelyre egy hosszú nap után szükséged van ahhoz, hogy helyreálljon a lelked egyensúlya. Az én bögrém hófehér, van neki kis szürke kötött “ruhácskája” (E. barátnőm, akitől Bögrét kaptam, tisztában van vele, hogy olyan fázós vagyok, hogy jobb, ha a bögrémet is felöltöztetjük!), és türelmesen vár minden este egy jó kávéra, kis merengésre, gondolatviharra…
A kedvenc bögrémben legtöbbször kávé illatozik. Forró, édes, hosszú kávé, hogy jó sokáig tartson – ő is, meg a közben történő beszélgetés. A kedvenc bögre minden este várja ezt a kávézást. Várja hogy érezze a finom, bársonyos kávé érintést, azt az isteni illatot, amelyet a maga fehér porcelánbőrébe szippant, s leginkább azt várja, hogy végre megérkezzen az ő bögretársa.
Bögretárs, Bögrém reményei szerint ugyanolyan méretű, alakú, mintájú lesz, csak férfiasabb színek díszítik, jól passzol majd az én bögrémhez, kedvelik is egymást, jól mutatnak együtt a FB fotókon (Bögre megszállott social media függő, nem is értem…), és imádják egymást nézni, mikor majd egy-egy fotó formájában érkezik a kérdés bögretárs tulajdonosától felém: “akkor, kávézunk…?”
Kedvenc bögre szívesen hallgatja a csacsogást, a hülyéskedést, a fura témákról való vitákat, a szerelmes évődést és a vággyal teli suttogásokat is. Kedvenc bögre romantikus, de olykor sok neki a gazdi izgágasága, és hülye beszólásaimtól is, tudom, olykor a falra mászik.
Kedvenc bögre legszívesebben a teraszon ücsörög különben, egy napozós délutánon vagy akár egy csillagokkal ragyogó estén, hiszen lehet belőle akár teát is inni.
Szereti az utcazajt, számon tartja az ismerős kóbor macskákat, a szemben lévő fák madarait, kedvvel nézegeti az andalgó szerelmespárokat, és a kevés sikerrel hazafelé igyekvő, hűtlen/részeg/kitett férjeket. Nyáron kicsit kiborítják a túl hangosan szerelmeskedő párok, de annyi baj legyen, fülére húzza a kezemet, és máris helyre billent a lelki egyensúlya.
Az enyémért viszont picit aggódik egy ideje. Ugyanis a fent felsorolt dolgokat inkább csak szerette… Mert, tudod, kedvenc bögre is magányos. Az a férfiszínű bögretárs hiányzik most a mosogatni való poharak közül. Most csak a kicsi sárkányos csupra és az ismerősök számára fenntartott Ikeás egyenbögrék sorakoznak mellette. A teraszon is csak egyedül ücsörög. A kanapé mellett meg inkább egy tányér süti társaságában, ami szintén aggasztó a nyárra nézve. Bögre ismer. Még két ilyen esti nassolással töltött hét, és a cuccaim felébe nem fogok beleférni. Hiúk vagyunk, na.
Azt is olyan csüggedten nézegeti egy szomszédos kanál fényesre sikált fejében, hogy kicsit csorba már az egyik széle, és a máz sem friss, már sok helyen berepedt rajta… Aggódik, hogy lesz-e itt neki egy ugyanilyen kis csorba társa. Nem kell semmi extra: csak valaki, akivel ugyanolyan finom összebújva kávézni… csakhát, legtöbbször ez a “semmi extra” a legnehezebb feladat.
Piros bögrét, nagyobbat, kisebbet, vagányat, vicceset találsz bármikor. De olyat, aki éppen hozzánk illik, az már nehezebb dió. Bögre azért türelmes, tudja hogy még nem jött el az idő. Annyira nem jött el, hogy talán fel sem ismerném most azt a bizonyos Igazit, ha megtalálnám. Azon nem izgul hogy megtalálom, de azon igen, hogy felismerem-e. Pláne, izgul azon is, hogy nem töri-e össze újra egy nálunk nagyobb bögre, pohár, bödön a kis törékeny porcelán szívünket.
És a Te bögréd…? Vajon hogyan lát Téged…?
* * * * * * * * *
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! Kövesd a blog Facebook-oldalát minden nap, hogy az első között értesülj a friss posztokról!
Amennyiben kérdésed vagy véleményed van a cikkről, kérlek, oszd meg velem, kíváncsi vagyok a tapasztalataidra, a történetedre!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: