Kötéltánc

Lelki érés folyamatban – cserébe zéró párkapcsolat…?!


Kezdek kicsit pipa lenni és értetlen, kedves Univerzum… De komolyan. Hogy van az, hogy körbenézek, látok egy rakás nőt, akik dolgoznak magukon, lelki és fizikai értelemben egyaránt: edzés, terápia, kineziológus, önképzés, kreatív hobbi, önkifejezés, szuper munka, élvezi az életet, nem ragad bele játszmákba, jóban van magával – pasik terén mégis zéró az “eredmény”. Ezzel szemben a fickók időről időre felújítják az évszaknak megfelelően a barátnőiket, válogatva a helyes, vicces, csinos, fiatal és szexi nők között, akik egy hibát mindenképp elkövetnek: megszeretik a férfit és engedik, hogy az érzelmeik eluralják a párkapcsolatot… Mi lehet a megoldás?

“Ne agyald túl, csak lazán!”

“Az a baj, hogy nem tudsz elköteleződni.”

“Lehet, hogy nem kellene ilyen gyorsan beleszeretned.”

“Szerintem ne játszmázz vele, csak őszintén és egyenesen, a pasik azt szeretik, nem gondolatolvasók.”

“A pasikkal még ma is a női rafinériák vezetnek célhoz, ügyeskedj és élj velük!”

“Legyél kedves, gyengéd, megértő – főzz neki, és éreztesd, hogy mennyire felnézel rá.”

“Soha ne legyél elérhető. Ha érzi, hogy megszerezhet, elmúlik a varázs, oda a vadászösztön.”

“Hagyd, hogy kezdeményezzen. Engedd, hogy férfi legyen, és te is legyél nőies nő.”

“Még véletlenül se mutasd magad gyengének, nehogy úgy érezze, hogy rá akarsz támaszkodni, attól bestresszel.”

 

 

“Legyél titokzatos és elérhetetlen. Ha érdekes tudsz maradni, akkor minden este téged akar majd meghódítani.”

“Legyél egyértelmű – egy normális pasi nem végzet asszonyát keres, hanem társat, feleséget.”

Na, igen. Ilyen, és ezekhez hasonló csodálatos és páratlanul bölcs tanácsokkal lát el a környezetem egy ideje, gondolván, hogy majd az egyik megvilágosodást hoz nálam, és végre úgy alakul a következő párkapcsolatom, ahogyan szerintük és most már kimondom: szerintem is megérdemlem. Igen. Igenis megérdemlem. 

Megküzdöttem magamért, és küzdök is sok téren minden egyes nap. Közben nem lettem savanyú, bezárkózott, szigorú fej. Dolgozom a gyengeségeimen, olykor segítséget sem szégyelltem igénybe venni ahhoz, hogy valóban láthassam kívülről, hogy mit rontok el, miben kellene változtatnom magamon ahhoz, hogy az életem is változni tudjon. Haladtam, haladok, fejlődöm – mint számos közeli és távolabbi ismerősöm, akik hozzám hasonlóan csak bukdácsolnak a kapcsolatok között. Miközben a férfiak érdekes módon nincsenek egyedül… 

 

 

M. és E. barátnőm is megfogalmazta a lehetséges okot – e kettőt összegyúrva a következőre jutottunk: 

“Tudod, úgy van ez, hogy a férfi sosem választ magánál magasabban lévő, az ő fejlettségénél előrébb tartó nőt, hiszen egyik elsődleges igénye neki és amúgy a nőnek is, hogy fel tudjon nézni a férfira. Persze, jó dolog ez, hogy dolgozunk azért, hogy többek legyünk, mert saját magunk miatt fontosnak érezzük, de úgy látom, a párkapcsolati területen sok nehézséget hoz, hogy férfi és nő nem együtt fejlődnek, vagy éppen együtt csak más területen… A férfi pedig, mivel kényelmes, ezért inkább választ “nem bonyolult” nőt, és ez nem feltétlenül jelent rosszat, egyszerűen csak azt, hogy az a nő igenis elérhető, mindenben alkalmazkodik, tűr és mindenhez jópofát vág, mégha megalázó is a helyzet, ha nyíltan flörtöl is a párja, ha azt is érzi, hogy ettől összetörik az önbizalma. Belőlük van még mindig több, ezért a férfiaknak nincs nehéz dolguk, bőven válogathatnak párkeresés közben. Viszont ameddig lesz választék, addig nem érzik az igényt arra, hogy ők maguk is fejlődjenek.

Hát, ezért mindegy, hogy kinek a tanácsát fogadjuk meg, mert bármit is teszünk, a legnagyobb eséllyel inkább mellélőhetünk. Persze, attól még mi sem vagyunk tökéletesek, sőt… Innen lesz még csak igazán nehéz az út. Feladni magad egészen vagy legalábbis egy időre vagy kivárni, amíg tényleg eljön az az egy, akivel együtt tudsz teljes lenni… Vagy pedig megbarátkozni a gondolattal, hogy megalkuvás híján egyedül fogsz élni. Végülis az a lelki fejlődés egyik csúcsa, ha magaddal jóban vagy, magadban teljes vagy.”

Csupa remek hír, és páratlan lehetőségek egész garmadája. Mellesleg a lelki érettség, az univerzum és a karmaoldás részemről bekaphatják.

 

                                        *  *  *  *  *  *  *  *  *  

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! Kövesd a blog Facebook-oldalát minden nap, hogy az első között értesülj a friss posztokról!

Amennyiben kérdésed vagy véleményed van a cikkről, kérlek, oszd meg velem, kíváncsi vagyok a tapasztalataidra, a történetedre! 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!