Kötéltánc

Hibázhatnak-e a felnőttek…?

    Egy barátnőmmel esett meg a történet, amely engem is mélyen elgondolkodtatott, hiszen alig egy-két év és a Kicsi is hasonló kérdéseket tesz majd fel, sőt, lehet, hogy ennek a sztorinak köszönhetően egy nagy terhet már előre levehetek a válláról. Barátnőm kislánya jelleméből adódóan kényszeresen igyekszik megfelelni a maga számára támasztott elvárásoknak, és bár… Tovább »

Így kezeld a legidegesítőbb nyaralótársakat! 2. – Férfiak

  Múltkor a legirritálóbb női nyaralótársakat vettük górcső alá, de valljuk be, azért a pasik sem mennek a szomszédba egy kis idegesítő nyávogásért, hisztiért, piperkőcségért, kötözködő, beszólogató stílusért. Íme a három, számomra legidegesítőbb példa, akikkel az idei rövidebb-hosszabb pihenéseim alatt összefutottam.     1. A vérbeli sportoló Izomtrikós, fecskealsós, többé-kevésbé kigyúrt fazon. Ő az, aki… Tovább »

Minden nő magának szül – vagy mégsem…?

  A mai napon kiemelést kapott egy számomra kedves blog bejegyzése, amely a gyermekvállalás témáját járja körbe, mégpedig kissé szélsőséges, ám mégis életszerű és gyakorlatias szempontból vizsgálva, világítva meg a kérdést: vállaljon-e a nő 40 körül gyermeket saját döntéseként, akár egyedülállóként is, illetve egy olyan kapcsolatban, amely kissé ingatag lábakon áll, és talán félig már… Tovább »

3+1 tanács gyermeked erős és biztos érzelmi nevelése érdekében

  Jó anya vagy. Ezt biztosan tudom, különben nem kattintottál volna ide, hiszen pont magasról nem érdekelne téged, hogy mitől lesz kiegyensúlyozott a csemetéd, helyette olvasnál sztárocskák botrányos ruháiról és egy újabb nevetséges konteóról – de Te itt vagy. Te a gyerekedért olvasod még a netet és a blogokat is. Magadért is, persze, hogy még… Tovább »

Tényleg csak az anyák kiváltsága minden jó és rossz a gyereknevelésben?

Furcsa érzés bloggerként az olvasó elé tenni egy-egy bejegyzést, és látni, hogy legtöbbször a szívünknek kedves, sok munkával megírt posztok kevesebb embert érdekelnek, míg sokszor egy “szimpla, mezei” bejegyzés emberek ezreihez ér el. Így voltam az apukától látott hisztikezeléssel is, soha nem gondoltam, hogy éppen ez a sebtiben lejegyzett történet ennyi olvasót érdekel majd, ráadásul… Tovább »

Ezt a hisztikezelést tanítani kellene – egy apukától láttam!

Mindig csodáltam a hatékony hiszti kezelési technikákat. Én a magam részéről semmit sem tudtam kezdeni az egésszel anno, úgyhogy a Kicsi nettó három eset után leszokott arról, hogy földhöz vágja magát vagy nyávogjon, miután megelégelte, hogy csak állok ott, és bámulok rá, mintha egy különösen érdekes dokumentumfilmet néznék a törpmanók mindennapi életéről. Mondom, mázlista vagyok vele,… Tovább »

Bölcs tanács kamaszok szüleinek

Kedvelem az időseket. A magukat nem megjátszó, szépen öregedő, fejlődő, hibáikból tanuló, tapasztalataikat tovább adó idős embereket, akikre olyan nagy szükségünk lenne nekünk, fiatal felnőtteknek. A legtöbb mintánk ehelyett azonban olyan, amelyet nem szívesen követnénk, kitapossuk, hát, a magunk ösvényét; vezetés, támogatás híján egymásban tartjuk a lelket, pedig olykor mennyire jól tud jönni egy bölcs meglátás…  Egy… Tovább »

A csillagos kezű kislány

Talán néhányszor említettem már, hogy a Kicsi extrém korán, mindössze 24 hetesen rohant a világra, mert kíváncsi volt, és feszkós, és nyűgös, és én is, és a dokinak sem kellett volna talán vérzéssel hazaengednie… No, mindegy most már, az okokat soha nem fogjuk megtudni, de a lényeg, hogy hónapokig koptatta az inkubátorokat a koraszülött intenzíven… Tovább »

A törölközőt bedobni tilos! (?)

Van egy kedvenc törölközőm, a nagyimtól kaptam még kislányként. Fehér, puha, bolyhos, piros csíkokkal tarkított, és nagyon szeretem. Mama mindig mondogatta: “ez a kelengyéd első darabja.” Persze, fogalmam sem volt, hogy ez mit jelent, később meg csak vihogtam rajta , hogy: “na persze, nem lesz nekem férjem, kell is az, púpnak a hátamra.”   Azóta,… Tovább »

A kedvenc ékszerem

Nézegettem az ékszeres polcomat a minap. Mennyi porosodó, sosem hordott gyűrű, nyaklánc, fülbevaló… Pedig volt idő, amikor valódi ékszermániás voltam! Nyaklánc, karperec, bokalánc, mellettük pedig a gyűrűim is állandóan hordott ékszerek voltak, még fürdéshez vagy tornához sem vettem le őket. Hogy is volt a történetük…? Az egyiket a szüleimtől kaptam, a másikat az Elsőtől. Egy csodaszép,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!