Kötéltánc

Az egyértelmű összefüggés a szerelem és a lengőajtó között

 

Érdekes élményben volt ma részem, mondhatni, nem mindennapi találkozás és beszélgetés történt ma – erről majd egy másik posztban részletesebben – amely részeként egy sétát is tettünk, és ahogy kiléptünk a lépcsőházból a kapu felé vezető lengőajtón, újdonsült barátnőm és a Csemete előtt is megtartottam a lengőajtót, hogy kiléphessenek az előtérbe. Akkor eszembe jutott (mikor máskor…) egyik kedvenc Feldmár András idézetem: “A szeretet azt jelenti, hogy hatalmamban lenne, hogy bántsalak, de nem teszem meg.” Nyilván annak kapcsán jött ez elő, hogy mekkorát csapna ez a lengőajtó, ha elengedném, de persze nem tettem, csak idézetestől, mindenestől egy másodperc alatt villant át a fejemen-szívemen, hogy mennyi lengőajtót kaptam az arcomba az elmúlt évek alatt… És akkor felfedeztem, hogy az élet nemcsak olyan, mint egy doboz bonbon, hanem kicsit olyan is, mint egy lengőajtó.

No, igen, szóval, elsődleges szabály, hogy ha férfi vagy és szereted a feleségedet, akkor mindig kinyitod előtte azt a bizonyos lengőajtót.

Ha a férjed keze viszont tele van, mert annyira jófej, hogy cipekedik helyetted, akkor nem hisztizel, hogy ilyenkor is nyissa előtted – nagylány vagy, kinyitod te.

Bármilyen nemű is vagy és bárki előtt is nyitod ki azt az ajtót, nem csapod a képbe röhögve, mikor félúton éppen az ajtón ki/belépne.

Nem mondod neki, hogy kérsz egy kis időt, ő menjen csak előre – aztán te addig a szomszéd csajszival hetyegsz időkérés és lelki élet címén.

Ha beállsz az útba, akkor egyikőtök sem fog tudni tovább menni – vagy előre vagy hátra, de moccanj meg az ajtóból. Nem várhatod el a párodtól sem, hogy örökké fogja azt a rohadt ajtószárnyat, amíg te kitalálod, hogy mit akarsz kezdeni az életeddel.

A kicsiknek minta kell: ha nem akarod, hogy öreg korodban azon röhögjön a kölköd, hogy mekkora poén rácsapni a papira az ajtót, akkor már most MUTASD meg neki, hogy hogyan kell megfelelően nyitni azt az ajtót – akár egyedül vagy, akár párkapcsolatban élsz.

És könyörgöm: ha egyszer becsukódott az az ajtó, akkor már hiába mész vissza. Akár egy éve, akár 20 perce mentél át rajta, már nem ugyanaz az ember vagy. Egyféleképpen csupán egyszer léphetsz át rajta. 

Különben, van ám olyan ház, ahol nincs is lengőajtó. Van, ahol helyette karnyi vastag acélajtó vezet a szabadba vagy éppen a lakáshoz, és van, ahol üvegajtó nyílik mozgásérzékelőre. Fontos, hogy tudd, melyik ajtó a legmegfelelőbb számodra, melyik kényelmes, melyikhez tudsz lazán alkalmazkodni.

Ha pedig túl sokszor csapódik az arcodnak “véletlenül” az a rohadt lengőajtó, akkor tedd meg azt a szívességet magadnak, hogy elköltözöl. Mert az biztos ugyan, hogy az a szeretet bizonyítéka, ha bánthatna valaki, de mégsem teszi – ugyanakkor az a hülyeség bizonyítéka, ha megengedem valakinek, hogy bántson, és amikor ő a pofámba is csapja az ajtót, akkor még én kérek elnézést… hetente legalább háromszor. 

 

 

                                        *  *  *  *  *  *  *  *  *  

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! Kövesd a blog Facebook-oldalát minden nap, hogy az első között értesülj a friss posztokról!

Amennyiben kérdésed vagy véleményed van a cikkről, kérlek, oszd meg velem, kíváncsi vagyok a tapasztalataidra, a történetedre! 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!